Senkik földje

Üdvözöllek a Senkik földjén! Itt nem kell kopognod.

----------------------- 10:44 -----------------------

Bad mouth

Válság van, és a csúnya szavak olcsók. De ha van egy kis apród, elrebegek neked egy szép mondatot.

----------------------- 07:23 -----------------------

999/42

Mégis meddig tart az ébrenlét?

----------------------- 20:37 -----------------------

999/41

Ez az egész csak undorító pepita mintás cenzúra...

----------------------- 21:10 -----------------------

999/40

Valahogy le kell nyelni a könnyeket...

----------------------- 13:55 -----------------------

When they destroy your future before...

Bármit mondok, nem hiszik el. Nem gondolják, hogy komolyan veszem az egészet. Nem hisznek bennem. Egyáltalán..  Nem lesz belőlünk senki...és mi elhisszük.. Ez a sorsunk.

----------------------- 22:10 -----------------------

It's rained as always but now...

Esett. Mert itt mindig esik. Tehát aznap is esett. De a nap csodásan sütött. Mi pedig kint ugráltunk a pocsojába, a gumicsizmánk rég beázott, és a ruháinkból csöpögött a saras víz. De mi csak nevettünk. Nevettünk a napsütésben.
Majd egyszer csak, nagy hirtelen dörgött egyet az ég, és az eső elállt. A nevetés abba maradt. Az élet megállt. A nap sugarai lassan megszárították a ruháinkat. Mi pedig csak néztük a tiszta eget, na meg azt, ahogyan a napsugarak uatat törnek a hatalmas tölgyfa lombja között.
Fogalmunk sem volt, mi történhetett. Mi volt ez a hirtelen változás. Hol maradt az eső? Hol maradt az élet? A mi életünk.
Nagyapa a teraszon állt. Botjával koppintott egyet, majd földig érő szakállát megsimítva ennyit mondott, mosolyogva: Vége van.

----------------------- 19:51 -----------------------

619

Őszintén? Az ideg kikészített. Hiányzik a fa, ami velem szeben állt, és nyújtóztatta árnyékot adó lombkoronáját. Hiányzik a sokat mondó lendítés, melyet az idők során már mindketten megszoktunk

Őszintén? Hiányzik minden, ami még ez előtt volt. Amikor még tényleg senki voltam. Amikor nem számítottam. Mindenki elnézte a hibáimat. És minden kérdésre más válaszolt helyettem.

Most pedig? A most már csak 4 betű. Semmit sem jelent.

----------------------- 23:22 -----------------------

Az igazat, csak is az igazat

- Úgy néz ki, ez az utolsó búcsunk.
- Ezek után örökké együtt leszünk?
- Nem. Sajnos soha többé nem találkozunk.

----------------------- 21:49 -----------------------

13

Nem veszem észre, mi történik. Mert itt minden olyan egyszerű! Fekete-fehér. De amúgy? Minden tele van színekkel. Bosszantó, vakító színekkel! Csapból folyt, szennyezett szivárvány az egész világ. Elmosódott, foltos illúzió.

Én tényleg azt hittem, hogy jó lesz. Hogy rendben leszek. Rendben voltam. De most van időm. És ez az idő a legrosszabb. Mert marcangol. Egyre mélyebbre vájja karmait. A testem tele sebekkel.

Komolyan elgondolkozom azon, hogy valójábban rossz-e ez az egész. Hogy tényleg érdemes-e ezen rágódni. És mindig ugyanoda jutok.. Szánalmas vagyok. Mert elfutni az igazság elől olyan nagyon könnyű.

Olyan nagyon, nagyon könnyű minden, amit teszek. Nem harcolok. Nem teszek mást, csak a paplan alatt álmodok valami szebbet.

Belehalnék, ha nem menekülhetnék tovább.

----------------------- 20:05 -----------------------

Talk about Brothers

Lehet, rá mosolyogtam először. Lehet, hogy ő volt az "másik". Ő volt az, aki nem Anya. Lehet, övé volt a másik mosoly. Lehet, ő ringatott, mikor anya fáradt volt. A mély búgás tőle származott.

Ő volt a hősöm. Aki helyettem ázott. Ápolt, ha beteg voltam. Aki adott, de sosem kért. Akinek a kinőtt ruháit hordom. Akinek a jegyzeteiből tanulok.

S aki nélkül most nem lennék itt.