Senkik földje

Itt csak az én igazságom létezik. Ezért nincs itt senki.

----------------------- 21:32 -----------------------

24

Abba kéne ezt hagynom. A folytonos nyafogást. Hogy mindig csak a szárnyaimat hiányolom. 
Megbuktam. Idióta módjára harcolok a semmiért. Mit is képzelek? 
Szánalmasnak bizonyul minden egyes gondolatom és csak nevetni tudok magamon. Beteges színjáték az egész. Mit képzelek? 
Az időzítésem mindig borzalmas volt. Már a születésem is csak a legjobb napra eshetett. Mindenkinek felborította a napirendjét...S most talán ezért van mindig bűntudatom. Mindent rosszkor és rosszul csinálok. Vagy csak szimplán feleslegesen. Mit képzeltem? 
Mindig azt ígérem, jó leszek. De sosem vagyok elég jó. Persze... Most nem kéne a szárnyaim miatt sírnom. De... Így sose növök majd fel.

Hagyom magam megtéveszteni, hogy elárulhassam az ösztöneim. Mert önmagam ellenségének lenni a legegyszerűbb dolog a világon. 
Szánalmas, nem igaz? 
Megint sírok, mert be kellett adnom a derekam, és olyan döntést kellett hoznom, ami másoknak kedvez. És megint feleslegesnek érzem magam. 
Most végre megbántam valamit. Hogy olyat akarok, amit nem engedhetek meg magamnak. Hisz mindig ez van. 
Mindig engedek. 
Mert mindig ez a döntés ígérkezik a legjobbnak. 
Csak jó akarok lenni!

----------------------- 20:00 -----------------------

Lehetnénk fiatalabbak.

Már nem a napfény sugarai keltenek fel, hanem valami éktelen ricsaj. Elmúlt a gyerekkor.
Már nem érdekel, milyen hercegnős tolltartóm van, melyik füzetembe, melyik tantárgy vázlatai kerülnek, és hogy hogyan vezetem ezeket a füzeteket. Már egy füzetbe írok mindent, és azzal a tollal, amelyik épp a kezem ügyébe akad.
Már nem foglalkozom azzal, hogyan görbülnek a betűim,  milyen egyenesek a sorok, vagy hogy mennyire értelmesek a mondatok. Hisz már ismerem magam.

Már tudom, mit szabad és mit nem. Hogy miért okoz felháborodást, ha nevetünk a temetőben. Hogy mire gondolnak a felnőttek, mikor a gyerekek azt mondják, fel akarnak nőni. Hogy nem lehet belőlünk akárki.

Lehetnénk fiatalabbak. Hogy higgyünk az álmainkban. Hogy ne foglalkozzunk azzal, hogy mások milyen akadályokat állítanak elénk. Hisz nem nekünk kell megoldani. Vagyis… nem nekünk kellett.

Lehetnénk fiatalabbak. Hogy ne gondoljuk túl a szerelmet. Hogy ne ismerjük, mennyit ér a külső. Hogy ne ismerjük a pénz hatalmát.

Lehetnénk fiatalabbak. Hogy az almalét kívánjuk, ne a sört. Hogy mikor kigyúlnak az utcalámpák, már otthon legyünk és nyavalyogjunk a takarodó miatt.

Lehetnénk fiatalabbak.
Hogy fel akarjunk nőni.
Hogy meg akarjuk ismerni a világot.
Hogy ne tudjuk, milyen a világ.

----------------------- 09:55 -----------------------

Random 16

S a gondolat fáj.
Hogy milyen apró a világ.
S ahogy elázik a papírhajó a vízen.
S nyúl lennék, fülekkel a fejemen.

S a lélek meginog.
Hogy az ember nem lát, csak pislog.
S ahogy vándorolnak a felhők az égen.
S én nyúl lennék, fülekkel a fejemen.

S a test túl fáradt.
Hogy minden ingert legyőz, ami támad.
S ahogy nehezen mozdul valami a sötétben.
S én nyúl vagyok, fülekkel a fejemen.

S a lélek eltűnik.
Hogy elfeledjük, az idő, milyen lassan múlik.
S ahogy minden csillag másként ragyog az égen.
A én nyúl lennék, fülekkel a fejemen.

----------------------- 17:22 -----------------------

Random 15

Szóval, akkor mi lesz a szárnyaimmal?
Visszakapom még valaha őket? 
Törődik bárki is az álmaimmal? 
Ugyan! Ideje félre tenni őket...

Senki nem tanított meg repülni. 
Repülni? Még zuhanni sem tudok. 
Szégyenemben el tudnék bújni...
De makacs módon repülni akarok.

Szárnyak... Nincsenek, csak lapockák. 
S emiatt zuhanni vágyom. 
Szárnyak nélkül... Elég magasak a fák. 
S csak a becsapódást várom.

----------------------- 21:08 -----------------------

999/61

Most, hogy beköszöntött a jóidő egyre nehezebbek a nagykabátok, pihenni mennek a bakancsok, sapkák, kesztyűk, sálak s a telefonok képernyőin mecsillanó napfény vakítja el a tömeget.

----------------------- 14:28 -----------------------

Easter fools?

Szóval ma van az a nap, amikor a nyuszi ittasan fekszik kint a gyepen és az All I want for christmas is you című számot énekelgeti hamisan?

----------------------- 22:36 -----------------------

23

Már csak a túlélésre játszom.
Azt hittem, minden simán megy majd. Valljuk be… Tévedtem. De még mekkorát! Az időzítés teljes mértékben felfordított mindent.
Kifordult a világ a négy sarkából. És én leestem a széléről. Próbálok, minden erőmmel azon lenni, hogy visszahúzzam magam, de… esélytelen.
Egy hónap. Nyugtatom magam, hogy sok idő. De ez hazugság.
Hiányoznak a szárnyaim is. Mert most minden össze van kutyulva. A jövő lesz a múlt és a jelen elhajlik a szemünk előtt.
Úgy érzem magam, mint egy lyukas vödör, amit folyton utántöltenek, mert nem tudják, hol szivárog.

A túlélés fárasztó folyamat.
Túl sokat kell mosolyogni, akkor is, ha jókedved van. A zuhanás kellemetlenné teszi az egészet.
Csak tudnám, hol rontottam el. Valahol elfelejtettem lekanyarodni? Esetleg balra fordultam, mikor jobbra kellett volna? És ha igen, akkor hol?
Szét fog marni a rozsda. Egyszer látszani fog a lyuk, és akkor eldobnak. Mert bár, most sem vagyok használható, még nem használhatatlan.

Nem tudom, meddig kell várnom.
De én már felkészültem.

----------------------- 20:26 -----------------------

About the rain

----------------------- 18:07 -----------------------

I should stay

Itt kéne maradnom. 
Mint egy bolond, aki a saját szívét törte össze s olykor visszajár a tetthelyre kísérteni.

Itt kéne maradnom. 
Hogy megzavarjam a tavasz virágait. Hogy megijedjenek mélabús árnyamtól.

Itt kéne maradnom. 
Hogy halálra fagyjak, és az erre járó fenevadak felfalják a testem és széthordják a csontjaim.

Itt kéne maradnom. 
Hallgatni, ahogy sikoltoznak a férgek, hogy jár nekik az élet, s közben azt sem tudják, milyen a halál.

----------------------- 09:38 -----------------------

Horrible farewell

Lefekszem anya mellé az ágyra. Nagyokat lélegzem. A szemem sarkából látom, hogy mozdul a keze.
Várom, hogy a fejemre helyezze tenyerét és megsimogassa a hajamat.
Lehunyt szemekkel várom az érintést. Naivan várom. De semmi,
Mert ő csak a távirányítóért nyúlt.
S várom az érintést. Fájó gyermek szívvel.
Kicsordul a könnyem.
Mert ő csak a távirányítóért nyúlt.
Felkelek. Fájdalmas mosollyal állapítom meg, hogy ennyi.
Ideje búcsút inteni a boldog gyerekkornak.
Végleg!