Senkik földje

Itt csak az én igazságom létezik. Ezért nincs itt senki.

----------------------- 16:58 -----------------------

Aranyhal és Holló - A mester

S akkor belép a Holló.

A levegő megfagy. Az egyik Nyúl nyikkan, a lélek abbahagyja a kopogást, félve bújik a sarokba. 
Halkan koppan a Holló cipője a kórházi csempén, fehér köpenyén fekete gombok, zsebében tollak, felső gomblyukában egy ibolya, nyakában rózsatövisből sztetoszkóp. 
A Nyulak orra remeg, ahogy követik mesterük lépteit. Sötét szemüvegében, ami elfedik az arca nagy részét, visszatükröződik minden, csőre hegye kissé kopott, fehér kesztyűjén vércseppek s kék szirmok a hajában. 
A Nyulak lecsapott fülekkel várják a parancsot, ámbár mesterük teljesen belefeledkezett a cifra betűkkel és gyermetek rajzokkal kitöltött kórlapomba.

Majd int s a Nyulak távoznak.

----------------------- 23:00 -----------------------

21

Szóval, mi a helyzet az őszi napokkal? Ezek a legszebbek. A legmelankónikusabbak. Én is véget akarok vetni a nyárnak. De az emlékek nem hagynak nyugodni. Nem hullnak el, mint a száraz falevelek. Ezek itt maradnak a fejemben és kínoznak egy életen keresztül. 
Még nem tudom, meddig fog tartani ez az élet. Lehet, holnap véget ér. Vagy talán 5 év múlva. Vagy 10. 
Nem bízom ebben a testben. Kiszámíthatatlan. Gyenge. Lomha. Nehéz. Beteg. Túlságosan jól tükrözi a benne élő lelket. Csak azt nem tudom megérteni hogy, amikor a lélek feladja, a test miért nem?

Mikor a lélek megtörik, a test éhes és fáradt.
Mikor a lélek megtörik, az agy leáll.
Mikor a lélek megtörik, az elme elborul. 
Mikor a lélek megtörik, a valóság, a környezet semmissé válik. Nincsen.

Még nem forrtak be a sebeim. A túlélés esélye a felére csökkent. A környezetem nem engedi, hogy megsemmisítsem. Az elmém tiszta, tele emlékfoszlányokkal. Az agyam folyamatosan dolgozik, nem tud leállni, mert a test dolgozik. A testem pedig mesztelen, tele sebbekkel, melyeket én okoztam.

Elhiszed, hogy ez a valóság?

----------------------- 19:26 -----------------------

Aranyhal és Holló - Fulladás

Amíg az én infúziós zacskómban aranyhal úszkál, te szomjazva nyeled a folyékony oxigént és szeded rá az altatót. De nem tudsz aludni. A szemeid már vörösek. 
Én csak hagyom, hogy az ereimben csordogáljon a szerencse. Nézem, ahogy szendvedsz. Nem tudok segíteni. Le vagyok bénítva. 
A fejem megfájdul. S te félrenyelsz egy pirulát. Senki nem jön, hogy segítsen. Ott fulladsz meg egy korházi virágkoszorúban s én végignézem. 
Mire megjönnek a Nyulak, belőled már elszállt a lélek. Ott kopog az ablakon. Ki akar menni.

S akkor belép a Holló.

----------------------- 18:03 -----------------------

random 13

Nézem, nézed, nézük, néztek.
Valójában semmi értelme az egésznek.
Mert uralni egy bárkát, mely ingatag,
Könnyen elnyeli egy viharos forgatag.

Látom, látod, látjuk, látják. 
S mindenki csak tátja a száját. 
Senki sem látott még hajótörött angyalt,
Aki törött szárnyakkal is a repülésen agyalt.

Hol? Honnan? Hová? Hogyan?
Ott van egyedül egy csónakban. 
Megint. Mert a valóság maga a gyötrelem. 
S már nem tudom, hogy egy angyalt, vagy magamat keresem.

----------------------- 16:13 -----------------------

When I was down.

Remegek... remegek..

Elfogytak a könnyek.

Ma már nem alszom el.

----------------------- 21:59 -----------------------

Remember 2014-08-30

Egy új fejezet mindig nehezen íródik meg... Én már az első után lezártam volna az egészet. De valami nem engedte. Én pedig írtam és írtam tovább. De már nem tetszik a folytatás. Túl kiszámítható. Tudom, mi lesz a vége és nagyon nem tetszik. Már rég vége kellett volna, hogy legyen.
Hisz 3 éve írom már. Túl sok idő... Már nem gondolok a repülésre. A szárnyaim már oda vannak.
3 éve eszembe se jutott a zuhanás. Most már csak a becsapódást várom. De odáig még hosszú az út.

----------------------- 19:36 -----------------------

999/58

Néha annyira félek, hogy megijedni is elfelejtek.

----------------------- 15:52 -----------------------

Those blue lips

Nem sokat beszélt. Sőt, volt hogy egyáltalán semmit nem mondott. Az ajkai mégis beszédesek voltak. Azok a kék rúzzsal kiemelt ajkak. A hangjáról árulkodtak. Mert bizony kék volt. Vagy bársonyos, mint a bárányfelhőkkel díszített égbolt, vagy mély, dühöngő, mint a viharral dacoló tenger. De ezek az ajkak nagyon ritkán hallattak hangot. Általában csak egy-egy a lélekből jövő sóhaj miatt váltak szét, vagy épp a cigaretta füstöt engedték szabadon. 
S mikor mosolyra húzódtak az ajkak, bennem megállt a világ. Mert az a mosoly egyedi volt. És én meg akartam csókolni azokat az ajkakat. Gondolkoztam azon, vajon milyen ízűk lehet? Szinte biztos, hogy puhák és édesek azok a kék ajkak. Birtokolni akartam őket, hallani, hogy nyög, lehel, érez, kérlel. Akartam az ajkakat. Ismerni minden egyes barázdát rajtuk. Vonzottak az ajkak. Vonzott a formája, a színe, a tulajdonosa. Minden egyben. 
Sose feledem azokat az ajkakat. Azokat a kék ajkakat.

----------------------- 17:32 -----------------------

So let go

Azt hazudtuk, hogy majd keressük egymást. 
Te meg akartál menteni.
Én pont előled menekültem.

Azt hazudtuk, hogy minden rendben. 
Te meg akartál vígasztalni.
Én pont ezért sírtam.

Azt hazudtuk, hogy sosem válunk szét.
Te maradtál, és vártál rám.
Én ezért nem tértem vissza soha.

----------------------- 20:36 -----------------------

20

Utálom ezt. Amikor elfog az érzés, meg akarok halni. Fáj. A semmittevés, a hasztalanság sarkall az elmúlásra. 
Hogy lettem ilyen? Ki, mi tett ilyenné? Mindig ilyen voltam? Mikor és hol utáltam meg az életem? 
Nem hagynék itt semmit. Nincs semmim. Hisz mindenem odaadtam.
Mikor váltam jelentéktelenné? Mikor váltam püfölhető bokszsákká? Mikor váltam egyé a semmivel?

Mindig ilyen voltam. Óriások közt a gyenge. Az voltam, akit kihasználnak, akin nevetnek, akibe bele lehet rúgni. És ha véletlen mosolyogni támadt kedvem, az csak halálvágy. A saját életem rabja voltam, mindig is.

Vajon mit tennének, ha eltűnnék? Vajon éreznék a hiányom? Sírnának? Vagy szidnának? Mert a halálom is az én hibám. Az én hibám lesz, ha nem leszek. Ha fáj valamim, magamnak csináltam. Magam miatt bántanak.

Nem hagynék itt semmit. Nincs semmim. Mindenem odaadtam, elvették, ellopták, vagy soha nem is volt.

Őszintén? Igazuk van. Én rontottam el. Mindent. Az én hibám.

Vajon ez a vallomás elég?