Senkik földje

Itt csak az én igazságom létezik. Ezért nincs itt senki.

----------------------- 16:13 -----------------------

When I was down.

Remegek... remegek..

Elfogytak a könnyek.

Ma már nem alszom el.

----------------------- 21:59 -----------------------

Remember 2014-08-30

Egy új fejezet mindig nehezen íródik meg... Én már az első után lezártam volna az egészet. De valami nem engedte. Én pedig írtam és írtam tovább. De már nem tetszik a folytatás. Túl kiszámítható. Tudom, mi lesz a vége és nagyon nem tetszik. Már rég vége kellett volna, hogy legyen.
Hisz 3 éve írom már. Túl sok idő... Már nem gondolok a repülésre. A szárnyaim már oda vannak.
3 éve eszembe se jutott a zuhanás. Most már csak a becsapódást várom. De odáig még hosszú az út.

----------------------- 19:36 -----------------------

999/58

Néha annyira félek, hogy megijedni is elfelejtek.

----------------------- 15:52 -----------------------

Those blue lips

Nem sokat beszélt. Sőt, volt hogy egyáltalán semmit nem mondott. Az ajkai mégis beszédesek voltak. Azok a kék rúzzsal kiemelt ajkak. A hangjáról árulkodtak. Mert bizony kék volt. Vagy bársonyos, mint a bárányfelhőkkel díszített égbolt, vagy mély, dühöngő, mint a viharral dacoló tenger. De ezek az ajkak nagyon ritkán hallattak hangot. Általában csak egy-egy a lélekből jövő sóhaj miatt váltak szét, vagy épp a cigaretta füstöt engedték szabadon. 
S mikor mosolyra húzódtak az ajkak, bennem megállt a világ. Mert az a mosoly egyedi volt. És én meg akartam csókolni azokat az ajkakat. Gondolkoztam azon, vajon milyen ízűk lehet? Szinte biztos, hogy puhák és édesek azok a kék ajkak. Birtokolni akartam őket, hallani, hogy nyög, lehel, érez, kérlel. Akartam az ajkakat. Ismerni minden egyes barázdát rajtuk. Vonzottak az ajkak. Vonzott a formája, a színe, a tulajdonosa. Minden egyben. 
Sose feledem azokat az ajkakat. Azokat a kék ajkakat.

----------------------- 17:32 -----------------------

So let go

Azt hazudtuk, hogy majd keressük egymást. 
Te meg akartál menteni.
Én pont előled menekültem.

Azt hazudtuk, hogy minden rendben. 
Te meg akartál vígasztalni.
Én pont ezért sírtam.

Azt hazudtuk, hogy sosem válunk szét.
Te maradtál, és vártál rám.
Én ezért nem tértem vissza soha.

----------------------- 20:36 -----------------------

20

Utálom ezt. Amikor elfog az érzés, meg akarok halni. Fáj. A semmittevés, a hasztalanság sarkall az elmúlásra. 
Hogy lettem ilyen? Ki, mi tett ilyenné? Mindig ilyen voltam? Mikor és hol utáltam meg az életem? 
Nem hagynék itt semmit. Nincs semmim. Hisz mindenem odaadtam.
Mikor váltam jelentéktelenné? Mikor váltam püfölhető bokszsákká? Mikor váltam egyé a semmivel?

Mindig ilyen voltam. Óriások közt a gyenge. Az voltam, akit kihasználnak, akin nevetnek, akibe bele lehet rúgni. És ha véletlen mosolyogni támadt kedvem, az csak halálvágy. A saját életem rabja voltam, mindig is.

Vajon mit tennének, ha eltűnnék? Vajon éreznék a hiányom? Sírnának? Vagy szidnának? Mert a halálom is az én hibám. Az én hibám lesz, ha nem leszek. Ha fáj valamim, magamnak csináltam. Magam miatt bántanak.

Nem hagynék itt semmit. Nincs semmim. Mindenem odaadtam, elvették, ellopták, vagy soha nem is volt.

Őszintén? Igazuk van. Én rontottam el. Mindent. Az én hibám.

Vajon ez a vallomás elég?

----------------------- 14:12 -----------------------

Good vs. Bad

A rosszak valójában jók, hisz megvárják, míg a jók megerősödnek, és egyenlő harcot vívhassanak. 
Valójában a jók a rosszak. Hisz amíg a rosszak ambíciókkal telve törnek előre, hogy valóraválthassák álmaikat, a jók csak arra törekednek, hogy meghiúsíthassák a rosszak terveit. 
Szóval a jók a rosszak. És a rosszak a jók. 
Csak az a kérdés mi rossz és mi  a jó?

----------------------- 18:30 -----------------------

999/57

Ha varázsolhatnék, hidd el, eltűntetném a viharfelhőket. De pillanatnyilag se varázsló, se boldog nem vagyok. Szóval maradnak a felhők.

----------------------- 20:04 -----------------------

Hirtelen düh

Most először kívánom egy barátnak, hogy dögöljön meg. Vagy legalább törjön össze! Igen is, legyen ő is kínban! És hogy ne tudjon máshoz fordulni csak hozzám! És én nem fogok segíteni.
Mert ha engem összetörsz, nem a ragasztód, a kalapácsod leszek. 
Mert ha engem összetörsz, otthagylak, megrepedve, magadra, kínban. 

----------------------- 20:43 -----------------------

About Eric

Tetszett a barna szem, a félrefésült haj és az banki egyenruha. Tetszett az a komoly törekvés, ahogy a munkádat végezted. Ahogy elbicikliztél este és monoton végezted a dolgod. Akkor még csak egy szám voltál. Az egyes. De már akkor sem hatott rád a feromon.

Tetszett a színes kontaklencse, de jól áll a kék szem. Ahogy a bőrkabát, a nagymotor és a gyilkosösztön. Tetszik ahogy a naivitás töknre tesz és egy abnormális pedig boldoggá. Tetszik, ahogy hozzászoktál ahhoz, hogy írányítassz. Tetszel nekem, Eric.

Tetszik a múltad, ami egyre világosabbá válik ebben az eltúlzott véres világban. Tetszik, ahogy legyőzted a drogokat, ahogy használod a feromont és hogy feladtad magad, több ezer másikért.

Tetszel nekem, Eric. Tetszik a románcod, a vadságod, az érintésed. A szavaid szépek, és kellemes hatnak vissza rá. Mert magadba bolondítottál egy Hatalmast. Mert ez igazi.

Tetszel nekem, Eric. Ahogy nem hat rád a feromon. Ahogy eluralkodik rajtad a vér. De a legjobb az tetszett, hogyan tanultál meg szeretni.