Senkik földje

Üdvözöllek a Senkik földjén! Itt nem kell kopognod.

----------------------- 14:05 -----------------------

999/44

A szülőket manapság képtelenség boldoggá tenni.

----------------------- 14:03 -----------------------

In memorial

2016.09.05

Ma egy éve, hogy mindenki megbolondult. Ma egy éve, hogy a hős elvesztette utolsó csatáját. S most mégsem ez a legszomorúbb ebben a napban. Hanem, hogy a gyász, mely elönti a hitvesi szívet, nem valódi. Már csak gesztus. S a könnyek is hamisak.

Álszent az asszony, ki sírjánál ríkódik. Otthon már mással vígasztalódik. 
Elnyomott hőst a szerelem taszította ebbe az életbe. Mert szerelme volt az, aki némaságra kényszerítette. Néhány szó, ezernyi jó tett. Ez volt ő.

Buta hős. Ahelyett, hogy megölte volna a sárkány, inkább elvette. S most özvegye hasznot űz belőle. Undorító hírnevet csinál magának.

----------------------- 15:27 -----------------------

999/43

Nevess. Egyedül csak mi sírunk.

----------------------- 15:22 -----------------------

4 évszak

Tavasszal életre kelünk, kivirágzunk. Mosolyogva járunk,még az esőben is, s megörvendeztetjük a lelkeket.

Nyár. Hőség. Életünk legszebb emlékei ekkor keletkeznek. Gyönyörű naplementék. S minden vihar után ott az égen a szivárvány.

Majd jön az ősz. Lomha testünk olyan egyszerűséggel dől be az ágyba, mint ahogy az elszáradt falevél hull az avarra.

Tél. A búcsú ideje. Nekünk itt az idő. A vég. S meghalunk egy újabb tavaszért.

----------------------- 10:44 -----------------------

Bad mouth

Válság van, és a csúnya szavak olcsók. De ha van egy kis apród, elrebegek neked egy szép mondatot.

----------------------- 07:23 -----------------------

999/42

Mégis meddig tart az ébrenlét?

----------------------- 20:37 -----------------------

999/41

Ez az egész csak undorító pepita mintás cenzúra...

----------------------- 21:10 -----------------------

999/40

Valahogy le kell nyelni a könnyeket...

----------------------- 13:55 -----------------------

When they destroy your future before...

Bármit mondok, nem hiszik el. Nem gondolják, hogy komolyan veszem az egészet. Nem hisznek bennem. Egyáltalán..  Nem lesz belőlünk senki...és mi elhisszük.. Ez a sorsunk.

----------------------- 22:10 -----------------------

It's rained as always but now...

Esett. Mert itt mindig esik. Tehát aznap is esett. De a nap csodásan sütött. Mi pedig kint ugráltunk a pocsojába, a gumicsizmánk rég beázott, és a ruháinkból csöpögött a saras víz. De mi csak nevettünk. Nevettünk a napsütésben.
Majd egyszer csak, nagy hirtelen dörgött egyet az ég, és az eső elállt. A nevetés abba maradt. Az élet megállt. A nap sugarai lassan megszárították a ruháinkat. Mi pedig csak néztük a tiszta eget, na meg azt, ahogyan a napsugarak uatat törnek a hatalmas tölgyfa lombja között.
Fogalmunk sem volt, mi történhetett. Mi volt ez a hirtelen változás. Hol maradt az eső? Hol maradt az élet? A mi életünk.
Nagyapa a teraszon állt. Botjával koppintott egyet, majd földig érő szakállát megsimítva ennyit mondott, mosolyogva: Vége van.