Senkik földje

Üdvözöllek a Senkik földjén! Itt nem kell kopognod.

----------------------- 19:19 -----------------------

999/47

Bolond vagyok. Most szólj hozzá!

----------------------- 22:31 -----------------------

November

Most nem iszok, de ugyanúgy káromkodom. Sőt! Hangosabban, többször. Csak úgy ontom magamból az oda nem illő, csúnyábbnál csúnyább szavakat.

----------------------- 11:37 -----------------------

Holnap

Majd meglátod holnap, mondtad. De én akkor már tudtam, hogy nem lesz holnap. Mert ha lefekszem aludni, jönnek a fenevadak. Előbújnak a sötétségből, ha minden lámpa kialudt. Jönnek csendesen, hogy felfalják a szívünket. Mert nekik már nincs. Felfalták más dögök. Jönnek, érzem, de lehet, hogy álmodom. Hisz itt olyan szép minden.

Jönnek. Tényleg. Hallom a lomha léptük tompa koppanását. Értünk jönnek. Nem gyúl ki a fény. Még alszom. De érzem, ahogy feltépik a mellkasom. Fáj, éget. A szívem helyén virág nő. Szúrós tövisekkel.

Így válunk fenevaddá mind. És a holnap megszűnik, mert kiszakítom a virágot, tövestül. Mert csak a vérem élteti. Nem hagyom. Nem hagyom, hogy így ébredjek a mára. Inkább ne legyen több holnap. Mert nem válok fenevaddá azért, hogy tovább élhessek.

----------------------- 18:44 -----------------------

999/46

A kisujjam törtem, de az egész karom fáj.

----------------------- 19:51 -----------------------

1030

Letörtek, mint a bili fülét..

----------------------- 09:24 -----------------------

Tears again

Szánalmas, nem igaz? Sírni három darab kifliért?

----------------------- 06:17 -----------------------

999/45

A fájdalom tagadása a véremben van.

----------------------- 14:37 -----------------------

The worst

Kinek mondjam el, ha fáj? 
A szülőket már ez sem érdekli.

----------------------- 16:49 -----------------------

615

Hadd maradjak, kérlek! 
Csak ennyim van. 
A köztünk lévő valami.

----------------------- 16:47 -----------------------

Stupid Bunny

Szia! Mosolygok, hogy elhidd, boldog vagyok! 
Pedig belül szétrág a méreg.

Tudd, mikor hozzám szólsz, nem hallom tisztán, mert az agyam megvéd a zajtól, mely alhagyja a szád. Tudom, ha hallanám, sikítanék. Csak bólintok inkább, majd igyekszem a legtávolabb kerülni tőled.

Magam vagyok. Nagyon. De séta közben ezt nem érzem. Csak hallgatom a zenét, élvezem a szelet, és nem gondolkozom semmin. Bájosan köszönök az öregeknek, mire mosollyal köszönnek vissza. Őket hallom. Ők mosolyognak. Jók hozzám, pedig nem ismernek.

Könnyen felejtek. Ami nem fontos, nem raktározom el. Téges is el szoktalak felejteni. Csak aztán megjelensz újra, és újra, és újra.

De ha sírok, senki sincs ott, hogy megvigasztaljon. Magam ringatom.

Hülye nyuszi...Könnyekből sosem elég.