Senkik földje

Itt csak az én igazságom létezik. Ezért nincs itt senki.

----------------------- 10:46 -----------------------

Just leave the balcony...

Kint álltam az erkélyen.
Lent, a parkolóban pedig egy pár búcsúzkodott. Őket néztem.
A szomszéd házaspár veszekedett. Őket hallgattam.
Az égen egy csillag sem ragyogott. A havat, ami betakarta a világot, csak a közvilágítás és az ünnepi fények világították meg.
Kint álltam az erkélyen.
Kis fekete macskám a lábamnál dorombolt.
A teásbögrémben kihűlt a forró ital, nem melegítette már a kezem.
A cigaretta marta a torkom, s néztem, ahogy a füstje elszáll az sötét éterben.
Kint álltam az erkélyen.
Jól esett a hideg. S mikor felnéztem, esni kezdett a hó.

----------------------- 17:56 -----------------------

R

Hogy nevettünk.
Így születtek az emlékek.
Hogy sírtunk.
Így mélyültek el a dolgok.
Hogy veszekedtük.
Így lettünk erősek.
Hogy távol voltunk.
Így vált érdekessé.
Hogy érdekelt.
Így kezdődtek a hajnalig tartó beszélgetések.
Hogy hiányzott.
Így tartott órákig egy ölelés.
Hogy voltunk.
Így hozott minket össze a sors.
Hogy változunk.
Így maradunk örökké barátok.

https://www.youtube.com/watch?v=Oz4UF9m9pJY

----------------------- 17:55 -----------------------

Ó

Nem tudom, hány cigire gyújtottunk rá aznap délután. Csak arra emlékszem, hogy füstöltünk, mint a kémény. És beszélgettünk. Mert ezt csinálják a nagyok. Cigiznek, és komoly dolgokról beszélgetnek.
Nem tudom, hány szál után eredt meg a nyelvünk. Mindenről beszélgettünk. Hogy milyen jónak és rossznak lenni. Hogy milyen felnőni és gyereknek maradni.
Nem tudom, miért gyújtottam rá újra. Talán mert ő is. Mert sodor magával. És hagyom. Ezt utálom benne. Ezt mindig közlöm vele.
Nem tudom, miért élveztem a füstöt. Tépte a tüdőm. Ezért is utáltam őt. Annyi mindenért utáltam.
Nem tudom, miért mentem vele.
Nem tudom, miért engedtem be.
Nem tudom, miért segítettem neki.
Ja, de. Ezt az egyet tudom. Azért segítettem, mert szüksége volt rám. Vagyis nem pontosan rám, de valakire.
Nem tudom, miért én lettem az a valaki.
Nem tudom, miért utáltam. Pont az ellentétem. Miatta lett oda egy melankolikus nyaram. Szerettem a melankolikus nyarakat. Őt nem.
Nem tudom, hogy éltem túl a nyarat. Talán miatta.
Nem tudom, hány cigire gyújtottunk rá azon a nyárom.
Nem tudom, hányszor hallgattam meg ugyanazt a sztorit.
Nem tudom, hányszor nevettem fel, boldogan. Szabadon.
Nem tudom, hogyan éltem túl a nyarat. Talán… Miatta. Mert amíg én felnőttem, ő segített gyereknek maradnom.

https://www.youtube.com/watch?v=NqWcpEZ3GY0

----------------------- 17:54 -----------------------

L

Milyen volt?
Szőke.
Milyen volt még?
Gyönyörű.
Milyen volt még?
Nem is tudom igazán.
Milyen?

Egy csillagjegyen osztozunk. Ő mégis más. Ezen gondolkoztam hazafelé menet.
Egy évvel fiatalabb nálam. Mégis komolyabb néha, mint én.
Milyen?
Az életről nem sokat tud. De gyorsan tanul.
Milyen?
Néha elképesztő.
Milyen?
Néha hajmeresztő.
Hogy igazából milyen?
Ő nem látja magában a csodát. Pedig ott van. Ott van, én láttam. S hogy miért rejti el? Nem értem.
Milyen Ő?
Néha nyitott könyv. Máskor bonyolult feladvány.
Milyen?
Szőke. És hidd el, én nem szeretem a szőkéket. De Ő valahogy más.
Milyen?
Ilyen. Számomra csodás.

https://www.youtube.com/watch?v=4F4U2MxHNXc

----------------------- 17:51 -----------------------

A

Mi mindig veszekszünk. Megszoktuk egymás hangját.
Mi mindig ordibálunk. S díjazzuk a fricskát, és egymás riposztját.
Mi mindig vitázunk. S olykor szikrázik a tekintetünk.
Mi mindig civakodunk. S egyszer majd kibékülünk.

Mi ilyenek vagyunk. S egyszer majd egyetértünk.

https://www.youtube.com/watch?v=cchlCNlJUXw

----------------------- 17:50 -----------------------

T

Már írtam neked, aznap reggel, mikor esett a hó.
Már leírta mindent, és legszívesebben leírnám újra.
Már olvastad, de úgy érzem, nem olvastad elégszer.
Már megírtam, de nem érzem egésznek.
Változtatnék. De lehet, hogy az egész pont így kerek.
Változtatnék. De lehet, változnál vele.

S ezt nem akarom.

Már megírtam neked, aznap reggel, mikor esett a hó.
Már megírtam, hogy rád gondoltam.
Már olvastad. 4 év sok idő.
Már olvastad. De legalább a miénk volt.

https://www.youtube.com/watch?v=q3gnxO8bUxQ

----------------------- 17:47 -----------------------

O

Még eszembe jutsz néha.
Mint egy kellemes emlék.
Az a sok kis fémdarab a testedben.
S az ujjaid küzdöttek az életért.

Mi volt akkor októberben?
Mindenki tudni akarta.
S mindenki sírt.
Nem épp ezt akartad…

Dühösek voltunk. Szomorúak.
Itt hagytál minket. s nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnánk rád.
S ha tudtad volna.
Ha tudtad volna, hogyan látunk téged eleven valódban… Vajon maradtál volna még?

Mert álmokban hittünk. Egymásban soha.

https://www.youtube.com/watch?v=7egYKkIKqDs


----------------------- 17:45 -----------------------

K

Nem tudom, mit válaszoltál akkor, arra az üzenetre.
Őszintén? Nem is akarom tudni.
Nem tudom azt sem, miért írok rólad.
Őszintén? Nem érdemelnéd meg.
Nem tudom, mérges vagyok –e még.
Őszintén? Annak kéne lennem.
Nem tudom, mi történ akkor, s hogy miért vártál egy évet.
Őszintén? Nem kellett volna.
Nem tudom, miért tépted fel a régi sebet.
Őszintén? Akkor nem fájt.
Nem tudom, mi történt utána.
Őszintén? Megváltoztunk.
Nem tudom, mi lett az álmokkal.
Őszintén? Sose hittem bennünk.

S hogy benned nem csalódhatok.
Tévedtél. Tévedtem.
Mi valójában tévedés voltunk.

https://www.youtube.com/watch?v=CFw7AaBxatA

----------------------- 16:40 -----------------------

Random 14

Az én esernyőm már gyenge.
Hagyja, hogy csavarja a szél.
De szép színe van, fekete.
Drága esernyőm, tárgy csupán, nem él.

Régóta meg van, drága kis feketém.
De még megvéd az esőben, ha iszom a feketét.
Drága kis esernyőm, már rozsdás a fém.
De nem adja fel, bírja még, miért?

Már régi, rozsdás, gyenge,
hasztalan már, semmit sem ér.
Mégsem veszek másikat helyette,
mert az én esernyőm örökké él.

----------------------- 18:34 -----------------------

Aranyhal és Holló - Figyelmeztetés

Majd int s Nyulak távoznak.

Aranyhalam körül lassan elfogy a közeg. De a Holló csak áll az ágyam előtt s bámulja a kórlapom. A lelked felé pillantok. Ott kuporog a sarokba. Majd az ágyadra nézek. A Nyulak már leszedték az elhalt virágokat, csak száraz gaz maradt a koszorúból.
Aranyhalam halkan csapkolódik az infúziós zacskómban, rángatva a vékony csövet, mely az ereimbe vezeti a szerencsét.
Szólnék a Hollónak, csapkodnék, de kezeim gyermeklánccal kötötték le. Szólnék, de nyelvem klinikailag eltávolították. Csak a hangszálaim remegnek.

Egyszerre felnéz a Holló.