Senkik földje

Üdvözöllek a Senkik földjén! Itt nem kell kopognod.

----------------------- 16:16 -----------------------

Hide behind black doors

Holnap?

Majd elbújok a fekete ajtók mögött. Belesüppedve az elnyúzott bőrbe majd rólad írok dalt. Míg ég a lámpa. Gyér fény. 
S eltakarnak a fekete ajtók. Minden világít. Minden apró szám, betű és piktogramm. Halkan halad, mitha állna. Kint sötét van.
S elbújtatnak a fekete ajtók. 
Tényleg olyan, mintha állna. Halk minden mozdulása, könnyed, szinte semmi. Pedig masszív szörnyeteg, mégis, mintha felhőn járna.
S bezárnak a fekete ajtók. Biztos, vastag falak és az üveg. Betörhetetlen. Nem jön be fény.Kint sötét van. De idebent ég, ég a lámpa. 
S a fekete ajtók mögött, belesüppedve az elnyúzott bőrbe, amjd rólad írok dalt.

Holnap.

----------------------- 16:00 -----------------------

Random 10

Fúrtam egy lyukat.
De rögtön beffort. 
Csak ütöttem a falat.
Hogy legyen egy elromlott
Vár.

Nem  mozdul a fal.
Csak áll és takar.
Csak elzárni akar.
S az ember hiába kapar. 
Kár.

----------------------- 15:56 -----------------------

Két hét hétfő

Tudtam róla. Volt benne valami két hétig. A titok. Hogy nem tudtam, ki is ő.

Most már többet tudok annál, amit akartam. Így nem jó. Oda az illúzió.

Már nem csak egy test. Egy torzó. Látom őt teljes egészében. A lábakat, karokat, fejet. Arcot! Lett arca, személyisége.

S a tények nem tesznek boldoggá.

Tudatlanság, szép, békés tudatlanság! Miért hagysz el?

Azt tudni, amit szeretnék tudni. Azt akarom. De őt... Őt nem!

----------------------- 23:57 -----------------------

2017

...S mi átröhögjük magunkat az új évbe.

----------------------- 12:51 -----------------------

Téli mese

Tél van, december. A város tele fényekkel, karácsonyi dekorációba öltöztetett kirakatok és a főtéren egy hatalmas fenyőfát díszítenek a gyerekek.

A hazaúton, ahogy haladok egyre kevesebb a fényes égő, eltűnnek az édes illatok, melyek a süteményes bódékból áradtak s a hó lomhán hullani kezd. Hullik a friss hó még jobban ránehezedve a fák ágaira, elfedve a nemrég alkotott hó angyalokat, betakarva a parki padokat, s a kabátomon, mint valami váll-lap, megpihennek a hópelyhek. Tovább»

----------------------- 23:14 -----------------------

Hétfő vagy

Végre van neved! Most már olyan vagy, mint a többi. Egy múzsa, aki által születnek még dalok. Egész eddig azt hittem, más vagy. De nem. Csak tovább tartott a hatás. S nem is beszélek rólad. A titkom vagy. Csak sajnos tudok, amit tudok. S nem teszik, hogy tudom, mert nem tőled tudtam meg.

Miattad élveztem a hétfőket. S eddig nem is tudtam róla. De most változnak a dolgok. S szeretnélek még látni. Találgatni, játszani a gondolattal, vajon milyen vagy. De valószínűleg nem vagy semilyen.

Gyönyörű, szélesvállű szörnyeteg. Te teszel nyughatatlanná. Láttalak mosolyogni. Láttalak már annyiszor. S nem tűntél fel ennyi éven át. Ez az én átkom. Az idő és te.

----------------------- 22:55 -----------------------

Újra, megpróbálni újra

Rég nem írtam már a semmiről. Fogalmam sincs, mi változott meg. Miért veszett ki belőlem a inger? A hajlam, hogy betűket tegyek egymás mellé, szorosan? Régen bezzeg ki se lehett venni a tollat a kezemből.

Kezdjem előről? Őszintén, van ennek értelme? Újrakezdés... Miért kreálnám újra azt, ami félig sincs kész? Nem gondolhatom meg félúton magam, nem igaz?

És ha nem egységes az egész? Majd hagyok egy cetlit nekik, hogy 'bocsi, de változtak a dolgok' és talán rakok oda egy mosolygós szmájlit. Mert ez a divat, nem igaz?

Sokat kérdezek vissza. Bizonytalanabbnál, bizonytalanabb vagyok. Attól függetlenül, hogy tudom mit akarok... Nem tudom, hogy kezdjem el. Honnan folytassam? Hol rontottam el? Elrontottam egyáltalán?

Már nem nézek fel. Szinte csak magam elé meredek, s nem látok semmit. Várok, amíg el nem mosódik az összes éles alak. A kezem remeg, a mellkasom szorít, a hangom elmegy, s a fülem csak zúg.

Ilyen az,  amikor vissza akarod kapni a szárnyaid.

----------------------- 22:42 -----------------------

Hétfő

Nevetséges vagyok. Annyira kötődöm a hétfő reggeli sóvár gondolataimhoz, hogy nem tudom elviselni, hogy vége lesz. Hogy megváltozott az idő s nem lesz több hétfő.

Én vagyok az egyetlen, aki várja a hétfőt? Biztosan. Mert kegyetlen egy nap, de szeretem. Idegesítő, és nem tudom, mi lesz az után, hogy elszürcsöltem az életemet rövidítő fekete löttyöt.

Már nem találkozik a tekintetünk. Kerül. Tudja, hogy vége lesz. Vagyis… Én azt hiszem, tudja. De valójában? Nem tud ő semmit. Kisebb gondja is nagyobb ennél. És nekem? Én csak nézni szeretem.

 

----------------------- 19:19 -----------------------

999/47

Bolond vagyok. Most szólj hozzá!

----------------------- 22:31 -----------------------

November

Most nem iszok, de ugyanúgy káromkodom. Sőt! Hangosabban, többször. Csak úgy ontom magamból az oda nem illő, csúnyábbnál csúnyább szavakat.